1. Fiatal szakemberként egyszerre vagy jelen a dietetikában, képzed magad tovább a diabetológia  és az élelmiszeripar területein egyszerre. Ha megkérdeznénk, hogyan látod most a saját szakmai utad fókuszát – mit mondanál? Mi az, ami leginkább izgat, inspirál? Miért döntöttél éppen a táplálkozástudomány mellett?

Őszintén szólva most még keresem, hogyan tudnám legjobban összekapcsolni a dietetikát, a diabetológiát és az élelmiszeripart, mert mindhárom területben látok izgalmas lehetőségeket. Engem az motivál, hogy a tudományos ismereteket a gyakorlatba tudjam átültetni — például abban, hogyan lehet egy étrendet személyre szabni, vagy egészségtudatosabb élelmiszereket fejleszteni.
A táplálkozástudomány azért fogott meg, mert itt tényleg kézzelfoghatóan lehet segíteni az embereknek: amit tanulunk, annak közvetlen hatása van az egészségre és a mindennapi életre. És ez az, ami igazán inspirál nap mint nap.

2. A táplálkozás sokak fejében ma is csak a „mit szabad / mit nem szabad” szűrőn keresztül jelenik meg. Úgy gondoljuk, hogy a diéta valami szükséges „kellemetlenség”, ami ahhoz szükséges, hogy lefogyjunk, vagy ne legyenek kellemetlen emésztési tüneteink vagy egyéb tüneteink. Még mindig uralkodik az a személet, hogy normális étrend az, ha mindent ehetek, ami rendelkezésre áll. De mit is jelent valójában a diéta? Te hogyan próbálod máshogy láttatni az egészséges étrendet – akár egy-egy tanácsadás során, akár a saját szemléleteden keresztül? 

Sokszor tapasztalom, hogy a „diéta” szó sokaknak inkább korlátozást jelent: mit nem szabad enni, milyen ételeket kell elkerülni, vagy milyen kellemetlenségeket kell vállalni. Én igyekszem ezt máshogy megközelíteni: számomra a diéta és az egészséges étrend nem tiltás, hanem tudatos választás és harmónia.

Úgy gondolom, hogy az étkezésnek örömet kell adnia, ugyanakkor támogassa az egészséget. Nem arról van szó, hogy mindenről le kell mondani, hanem arról, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, és hogy az étkezés szolgálja a testünket és az életmódunkat.
Saját szemléletemben is ezt tartom szem előtt: nem a „tiltott ételek listája” számít, hanem az, hogy a táplálkozás tudatos, élvezetes és fenntartható legyen hosszú távon.

3. A diabetológia egyre fontosabb terület, ahogy a civilizációs betegségek terjednek. Miért döntöttél úgy, hogy ebbe az irányba specializálódsz? Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak ezen a területen – akár a páciensek, akár a szakemberek oldaláról?

A diabetológia számomra azért izgalmas terület, mert közvetlenül kapcsolódik az emberek mindennapi életéhez, és lehetőséget ad arra, hogy valódi változást érjünk el az egészségükben. Azért döntöttem a specializáció mellett, mert szeretném a dietetikai ismereteimet kiegészíteni a cukorbetegség komplex kezelésének megértésével, és segíteni a pácienseket abban, hogy ne csak a tüneteket kezeljék, hanem hosszú távon fenntartható életmódot alakítsanak ki.

A legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy a páciensek gyakran nehezen tudják a mindennapjaikba integrálni az új szokásokat, és a motiváció fenntartása hosszú távon komoly próbát jelent. Ugyanakkor a szakemberek számára is kihívás, hogy a folyamatosan bővülő tudományos ismereteket, innovatív terápiákat és életmódbeli ajánlásokat hitelesen és érthetően adjuk át a pácienseknek. Ezért tartom fontosnak, hogy a dietetika és a diabetológia szoros együttműködésben működjön, mert csak így lehet valóban hatékony, személyre szabott támogatást nyújtani.

4. Az élelmiszeripari képzésed révén a táplálkozás mögötti rendszerekbe is betekintést nyersz. Mennyire formálja ez a gondolkodásodat? Másképp nézel az élelmiszerekre, ha tudod, mi van a címkén túl?

Az élelmiszerminőségi- és biztonsági mérnöki képzés nagyon sok új perspektívát adott számomra. Nemcsak azt látom, hogy mit eszünk, hanem azt is, hogy milyen összetevők és folyamatok állnak a háttérben. Ez a tudás segít abban, hogy tudatosabban válasszak, ne csak a címkét nézzem, hanem azt is, hogy mit jelent az adott termék a táplálkozás szempontjából. Számomra ez egyfajta „láthatatlan réteget” ad az ételekhez, ami teljesebb képet ad arról, hogyan építhetjük be azokat az egészséges étrendbe.

5. Milyen visszatérő kérdésekkel, tévhitekkel találkozol leggyakrabban? Ha csak egy dolgot mondhatnál az embereknek az étkezésről, amit igazán fontosnak tartasz – mi lenne az?

A leggyakoribb tévhit, amivel találkozom, az az, hogy az egészséges étkezés túl bonyolult vagy szigorú, és mindig le kell mondani azokról az ételekről, amiket szeretünk. Sokszor hallom azt is, hogy a diéta kizárólag a fogyásról szól, pedig valójában sokkal többről van szó: az egészség megőrzéséről és a testünk támogatásáról.

Ha csak egy dolgot mondhatnék az embereknek, az az lenne, hogy hallgassanak a testükre, és keressék az egyensúlyt: a táplálkozás legyen élvezetes, változatos, és támogassa a mindennapi életet, ne kényszer vagy büntetés legyen

6. Te magad hogyan viszonyulsz az evéshez? Van olyan étel, recept vagy rituálé, ami neked is kapaszkodót ad a rohanó napokban?

Próbálok figyelni arra, hogy a testem igényeire hallgassak, ne csak az időbeosztás diktálja az étkezést. A rohanó napokban számomra egy jól előkészített ebéddoboz vagy egy előre elkészített zabkása biztosít kapaszkodót: egyszerű, tápláló, és tudom, hogy energiát ad a folytatáshoz.

7. Ha a jövőbe tekintesz: hol látod magad pár év múlva – klinikán, kutatásban, ipari oldalon vagy valami egészen másban?

Őszintén szólva nyitott vagyok: pár év múlva is szeretném ötvözni a klinikai, kutatási és ipari tapasztalataimat. Különösen motivál, hogy gyerekekkel is dolgozhassak, mert számomra nagyon fontos, hogy már a fiatal korosztálynál segítsük a tudatos táplálkozás kialakítását. A célom az, hogy hidat képezzek ezek között a területek között, és olyan munkát végezzek, ami valóban hat az emberek – különösen a gyerekek – egészségére és életminőségére.