Rossz álomból ébredt zaklatottan, nehéz fejjel, riadtan, de abban a pillanatban megnyugodott, amint oldalra nézett. A fiú ott feküdt mellette, nyugodtan szuszogott, és ő, mielőtt kiment volna kávét főzni, csak nézte és nézte, nem tudott betelni azzal, amit látott. Legszívesebben felébresztette volna. Ezeket a reggeleket szerette a legjobban, amikor egyikük sem dolgozott, nem kellett menni sehova. Az ébresztőóra hallgatott, és ébredés után még lehetett egy kicsit henteregni az ágyban.

Ez a vasárnap reggel is ilyen volt. A lány magára kapta rózsaszín köntösét, amit a másik annyira szexinek tartott, hangtalanul kiosont, aztán csendben tért vissza a két kávétól illatozó bögrével. A köntöst gyorsan félrehajítva fázósan bújt vissza a párnák és a takarók közé, majd óvatosan simult a fiú izmos, meztelen hátához. A lánynak szüksége volt az érintésre. Többször változtatott a helyzetén, hol a hátát nyomta a másik vállának, hol a fejét hajtotta a mellkasára, hol a karját a hasán átvetve a takaró alatt a lábát a lábával kulcsolta, vagy az ajkát nyomta a nyakán mindig nagyon gyorsan lüktető ütőeréhez. Néha csak nézte, ahogy ez az ér dobog, és némán szerette. Néha pedig tökéletesen elég volt, hogy csak a könyökük ért össze. Végtelen nagy biztonságban érezte magát mellette.

Eszébe jutott, hogy másnap Valentin nap lesz. Nem mintha ez bármit is számított volna. Valójában nem szerette. Hála istennek a fiú sem, soha nem is tartották. Ilyenkor azonban illett szerelmesnek lenni. A csapból is ez folyt, erről szóltak a kirakatok, ezt harsogták a reklámok.

Ezeken a közös reggeleken sokszor olvastak együtt, beletemetkezve a történetekbe, az ágy puha melegébe és egymásba. Ébredés után most is így tettek. Néha egy-egy mondatot, bekezdést felolvastak egymásnak.

„Akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.”

A lány csukott szemmel, élvezettel hallgatta a fiút, imádta a hangját, amibe már az első találkozásuk alkalmával beleszeretett. Ezek a lassú, csendes reggelek voltak az igazi élet-ajándékok. Valentin nap helyett is.

Rigó Timea