2025 őszén 1946 tele 

Reggelizek, alma, almazselé, méz már az asztalon, besüt a nap az ablakon, és varázsolja a mézen át az energiát körém. De amit írni akartam, az almazselé készítés mellé! Hány darab finom alma falatot ettem meg pucolás közben! Hányszor gondoltam nagyszüleimre, a sokszor emlegetett történetre az almával! (Ne feledjük el, hogy a háború utáni években – 1945 után – még sokáig kincs volt az ennivaló, minden falat!) Hányszor könnyeztem meg mosolyogva!

Amikor Eszter nagymamánk már a szíve alatt hordta 1946 telén édesanyánkat, almát kívánt. A kamra polcain már egyetlen piros alma sem, de nem piros sem mosolygott. Nagyapánk sorra kopogott be a szomszédokhoz, az utcában lévőkhöz, egy almát keresve. A sokadik ismerős kamrájának polcán egy félig már aszalódott piros almácska mosolygott vissza és egy kicsike üveg almalekvár, amit odaajándékoztak nagyapámnak. Megtalálta, boldogan vitte haza feleségének és a még meg nem született Eszter kislányának.

Nekem az alma azóta is ALMA, csupa nagy betűvel! Az élet jelképe és a szeretet mintaképe. Ha tündérkertem lenne, tele lenne őshonos almafával, piros almákkal! Mindig mindenkinek jutna egy szépséges piros vagy aranyalma. Nem véletlen, hogy nem csak a mitológiában, hanem az élelemkultúrában is a teljesség egyik jelképe. Kinek mi jut eszébe az alma szó hallatán? Aranyalma, tiltott gyümölcs, életerő, tudás, Newton almája, mint tudományos zsenialitás jelképe, Apple lógója, Grimm mese Hófehérkéje, Istenek gyümölcse, vitamin, szépség, élet forrása, piros alma, Golden alma, apu kedvence volt … biztosan tudnánk hosszan még sorolni, mindenki a maga belső megérzése, szerint … Kíváncsian várom, hogy fog ízleni az én almalekvárom neked.

Mezeiné Bátori Valéria