– részlet –

A szép bili

A „Zöld Domino”-ban ülünk, a krumplipüré és a gombaszósz finom, a bor mély bordó színe és íze illik hozzá. Leírtam néhány napja, még csak megérzésből, … „ha a történelem ismétli önmagát, kétségem nincs …” … és most egészen mély érzés egy család múltjának megismerése, … elbeszélés, levelek, fotók tolták és tolják az arcomba a valóságot, … hogy ez bizony megtörtént és meg is történhet … 

Az apai nagyszülők mindegyike több szobás kastélyból, több száz! hektár föld és erdő tulajdnosaként, szolgákkal, szakácsokkal … tanult bölcsességgel és tudással irányított élettel éltek a 2. világháborúig. Az anyai nagyszülőknek textil gyára volt Brémában, Angliában és a Szovejtunióban is. A háború után mindent elveszített a család. 

Mindent. 

Néhány fotó, bútor és használati tárgy, sok sok könyv emlékeztet csak az egykori gazdagságra. A könyvek szinte semmit nem érnek, …még ingyen is néhányat visz el néhány jó ismerős. A bútorok a töredékét érik, mint ami az eszmei értéke … Mi maradt? Ahogy az elmúlt 5 hét napjai pörögtek – hátttttt nem tudom nem elhinni, hogy tényleg el lehet mindent veszíteni és lehet mindent a nulláról kezdeni. 

Lehet kicsiben elveszíteni és lehet nagyban elveszíteni. De ezek mind csak tárgyak, mind csak kellékek, elképzelt, de fontos, a pillanat hangulatát emelő boldogságkincsek az élethez. Magamban mosolygok, a pincében talált szép, kézzel festett rózsás porcelán bilin. (A kastélyokban porcelánból volt a bili.) 

Eszembe jutott, hogy az angliai bolhapiacon elétek került egy bili és ti könnyesre nevettétek magatokat ott is és akkor is amikor elmeséltétek. Hátttttt jó kis nevetős hangulatom volt nekem is elsőre, még akkor is, ha egy család két vagy három generációjának vagyonából – ha jelképesen is – , egy szép bili marad csak?

Mezeiné Bátori Valéria