Ma is aktuális?

Ezt a blogbejegyzést 2011-ben írtam, ma 2026…

„Mi lenne, ha a sebészorvosok és tanárok csoportja „szakmai látogatásra” érkezne korunkba?

Az orvosok nehezen igazodnának el egy mai műtőben. Nem tudnák mire vélni az antiszepszis és az anesztézia rituáléját, zavarba ejtené őket a furcsa, villódzó és csipogó elektronikus készülékek látványa.

A 19. századi tanárok azonban hamar feltalálnák magukat egy iskolai tanteremben, hamar átlátnák, hogy mi miért történik, és akár az óra vezetését is képesek lennének átvenni.

A különbség oka: a … tudományos-technológia fejlődése az emberi tevékenység számos területét nagymértékben átformálta, míg az oktatás csaknem változatlan maradt…

Hogyan lehet az, hogy míg a legtöbb emberi tevékenység területét tekintve technológiai forradalom történt, az a mód, ahogyan gyermekeink tanulását segítjük elő, szinte semmit sem változott? ….”
írta 2009-ben Komenczi Bertalan.

Ha ez igaz! – és ma, 2011-ben! – véleményem szerint még igaz!

Ezt elolvasva meg is magyaráztam magamnak (a gondolat már nagyon régen meg volt bennem, de most formába is rendeződött), miért okoz gondot – nem csak a gyerekeknek – nekünk felnőtteknek is a formális tanulásban való részvétel.

Tanulásunk nagyobb részt az informális tanulás színterén zajlik, ismereteink nagyobb részét a formális képzéseken kívül szerezzük.

Gondoljunk csak bele:

• televíziónk
• videónk
• DVD lejátszónk
• rádiónk
• telefonunk
• számítógépünk

hány órán át vannak bekapcsolva, szinte állandó háttérként ott vannak életünkben.

Vagy gondoljunk arra:

• naponta hány reklámmal találkozunk
• hány csillogó-villogó kirakat előtt megyünk el

De vegyük figyelembe az élet- és munkatapasztalatot is!

(Maróti Andor Ismeretadás vagy műveltségfejlesztés címen, már 1996-ban!, Jénában elmondott előadásában feltette a jelenkori felnőttképzés még mindig aktuális alapkérdését:

Miért hagyja figyelmen kívül a felnőttoktatás gyakorlata a tanulók tapasztalatait és meglévő tudását?)

Az informális tanulás tehát – ha nem is tudatosan –, de kíséri életünket.

Újabb és újabb gyors változások történnek környezetünkben, a

„pontosan definiált időbeosztásban, előre meghatározott tanulási tartalmakkal…”

előadó tanár – hallgató tanuló felállásban már (nagyobbrészt) unalmassá válik a tanulás.

Éppen ezért a felnőttek képzésében is szükségszerű a tanulás fogalmának újszerű értelmezése, ami jó informatikai infrastruktúrával felszerelt felnőttképzési intézményeket igényel.

Azért azt gondolom, hogy a hagyományos oktatás jól bevált részét nem fogja teljesen kiszorítani az új, hanem fontos hozzáadott érték lesz.

A hagyományos és az új típusú oktatás/távoktatás között eltűnőben van a határ. Az új tanulási környezetekben felhasználásra kerül majd mindkét forma legjobb megoldása.

= blended-learning

Élethosszig tartó tanulás

Tudatosítanunk kell magunkban:

a közoktatásban megszerzett tudásunk már nem elég, nem tud „elkísérni” egész felnőtt életünkön át.

Magas technikai színvonalú, mesterséges környezetben, a természettől inkább elszakadt társadalomban élünk, amelyben az egészséges életvezetést gyakorlatilag egy életen át tanulni kell.

Gyakorlati kompetenciáink, közösségeinkhez és kultúránkhoz fűződő tudásunk a változó világban folyamatos bővítésre és kiegészítésre szorul.

Ez feltétele lehet annak, hogy életünk teljes értékű legyen.

Mindez aktív közreműködést igényel a tanulás során.

A tanár részéről:

• bevezetést
• összefoglalást
• személyes segítést
• tanácsadást
• motiválást

is jelent a tanítás során.

(Koros Eszter írásában összefoglalta, hogy a pedagógusnak a hagyományos oktatásban milyen szerepe és feladatai vannak, valamint hogy a korszerű tanulási környezetben ugyanezen szempontok hogyan érvényesülnek.)

Miért aktuális?

Görögországban i.e. 700 körül történelmi jelentőségű változást hozott az ábécé, amely

„megnyitotta az utat az emberi kommunikáció minőségi átalakulása előtt.”
(E. A. Havelock)

M. Castells szerint ez az ábécé az,

„ami nyugaton megteremtette a felhalmozódó tudásra alapozott kommunikáció mentális infrastruktúráját.”

Hasonló történelmi jelentőségű technológiai átalakulás megy végbe ma is:

szemünk láttára alakul ki egy olyan hipertex rendszerű metanyelv, amely a történelem során most először ugyanabban a rendszerben képes integrálni az emberi kommunikáció

• írásbeli
• szóbeli
• audiovizuális

modalitásait.

Európai változások

Az 1957 óta eltelt idő alatt az időközben 27 országot tömörítő Európai Unión belül is olyan társadalmi, gazdasági-technológiai és kulturális változások mentek végbe, amelyek gyökeresen megváltoztatták az oktatás társadalmi és gazdasági szerepéről alkotott gondolkodást.

A legfontosabb tényezők:

• globalizáció
• az emberek, eszmék és tudás szabad áramlása
• technológiai fejlődés
• áruk és szolgáltatások globális mozgása

Ezek mind jelentős társadalmi és kulturális hatásokat hoztak.

A tanulás középpontban

Carol A. Twing szerint:

„hogyan tudnánk elérni, hogy tanítványaink eredményesebben tanuljanak… Ha a tanulást állítjuk a középpontba, a legfontosabb kérdés az, hogyan lehet a legjobban kihasználni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, hogy a képzési célokat elérjük.”

Az első fontos lépés:

a tanulásról és tanításról kialakult hagyományos gondolkodás ledöntése.

Mire van szükségünk felnőttként a tanuláshoz?

Ami nekem eszembe jutott (és biztosan kiegészíthető):

• motiváció
• érdeklődés
• figyelem
• akarat
• érzelmek
• rugalmasság
• idő
• szemléletváltás
• digitális írástudás
• alkalmazkodóképesség
• kompetenciák
• kreativitás

Az emberek különbözősége

Gondoljunk az emberek különbözőségére is!

Arra, hogy a tudást különböző módon kellene „megtölteni” tartalommal.

A twitter, a facebook és a blogírás azt a tapasztalatot adja, hogy mennyire sokféle az emberi gondolkodás és érdeklődés – még azonos korosztályon belül is.

„A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.” (kínai közmondás)

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek.
Gondolat, Budapest, 2009.

Mezeiné Bátori Valéria