Az Oktogonon volt találkozója és bár betegesen utált bárkit is megvárakoztatni, most mégis késésben volt. Megfeledkezett arról, hogy a négyes-hatos villamos pályakarbantartás miatt nem a teljes vonalon közlekedik és a lezárt szakaszokon villamospótló autóbuszokkal teszik hosszabbá, izgalmasabbá, sok esetben felejthetetlenné az utazók mindennapjait. A turistákkal zsúfolt pótlón nem volt levegő. Mikor leszállt, kicsit megszédült, muszáj volt beszaladnia egy közeli boltba egy jéghideg kóláért.

A gyalogátkelőnél a nyüzsgő, tolongó embereket nézegetve várta, hogy zöldre váltson a lámpa, mikor odalépett hozzá egy idősúr.

– Elnézést – szólította meg aprót biccentve.

– Jó napot kívánok! – köszönt vissza kedvesen mosolyogva, azt gondolta, kérdezni szeretne valamit a másik

– Kedves, szeretném, ha elfogadná tőlem ezt a doboz csokoládét. 

Annyira meglepődött, hogy először fel sem fogta a hallottakat Végtelenül hosszú időnek tűnt, mire szóhoz tudott jutni, így buggyant ki belőle a kérdés.

– Igazán? De hát miért? 

– A mosolyáért cserébe. És mert hetek óta ön a legszebb hölgy, akit Budapest utcáin láttam.

Értetlenül nézte az idős urat, és zavarában elfogadta a felé nyújtott csokit. A férfi, amint átadta, illedelmesen elköszönt és mire újra megszólalhatott volna, már ott sem volt. Csak ekkor vette észre, egy borítékot is kapott az édességhez. A lámpa közben zöldre váltott, a kis csomagot, azzal a gondolattal, hogy majd később elolvassa, gyorsan a táskájába süllyesztette. Aztán hirtelen bevillant egy kép, hogy ezzel az úrral ma már egyszer találkozott. Még Budán a Moszkván. Emlékezett, mert szembejövet feltűnően őt nézte, még meg is fordult utána mosolyogva, ő meg visszamosolygott és sietve ment tovább. Ezek szerint az öregúr átjött utána Pestre. A felismeréstől megdöbbent. Előkereste a táskájában lapuló levelet. A hófehér borítékon kék tollal megrajzolt különösen szép betűkkel ez állt: A hetek során látott LEGSZEBB HÖLGYNEK. A levél pedig így szólt:

– Kedves és szépséges Hölgy! Lehet, hogy e levelet a mellékelt csokoládéval heteken át hurcolászom magammal, míg egy önhöz hasonlatos szépségkirálynővel nem találkozom. Az édesség mindenképpen jár Önnek, hiszen ez egy férfi hálája és tisztelgése az ön szépsége előtt. Nem mehetünk el mindig szó nélkül a hétköznapok csodái mellett. Azzal, hogy reggel kilép az ajtón, férfiak tömegeinek szerez örömet és jelentősen javítja a pesti városképet. 

– Sajnos én mór egy meglehetősen öregecske vénember vagyok. Igy nem sok hasznomat lehet venni. Ma már sajnos egy 4o éves hölgy is kislánynak tűnik mellettem, sőt tényleg a lányom lehetne. Egyébként fiatal koromban sem volt sok sikerem a hölgyeknél, így agglegény vagyok és gyermekem sincs, nem féltékeny rám senki. 

– Nem tartom valószínűnek, de ha ideje és lehetőségei engedik, szívesen elbeszélgetnék Önnel. Meghívnám egy kávéházba, s ha utána elkísérne egy virágboltba, szívesen vennék önnek egy csokor virágot. Mert megérdemli! S születése jogán, mint nőnek ez jár Önnek… 

– Szeretem a régimódi, kézzel (rés postán továbbított leveleket. Ha (manekem, megadom a postacímem. Írhat persze számítógépen is, de azt is csak napokkal később olvasom. 

– S ha nem is találkozunk többet, további szép és boldog életet kívánok! 

– Tisztelője: XY, postacím és e-mail cím”

Amint elolvasta, átfutott az agyán, hogy lám léteznek még kézzel és töltőtollal írt klasszikus, mára már régimódi levelek. Még nem haltak ki a kedves úriemberek, akik a nőkre Nő-ként tekintenek. Nagy valószínűséggel, mint minden nőtársának, neked is jólestek a levélben olvasottak, hízelgett, hogy az utca számtalan, szebbnél szebb női közül őt találták különösen szépnek. A meglepően kedves szavak ellenére azonban egy megmagyarázhatatlan rossz, furcsa érzés is átsuhant rajta. Az egész levélből valahogy áradt az elkeseredettség, a szomorúság. Megsajnálta az idős kis urat, elképzelte, ahogy magányosan ül otthon, vagy ahogy napról napra járja a várost társaságot keresve magának. Végtelenül szomorúnak találta ezt az egészet és gyorsan döntött. A kávémeghívást ugyan nem fogadja el és virágcsokor költségekbe sem akarja keveri, de megpróbálja szebbé tenni egy napját. Mindenképpen válaszolni fog egy régimódi, kézzel írt és postával továbbított levéllel. 

Rigó Timea
(igaz történet alapján)