Hogyan talált rád ez a hivatás? Volt egy pont az életedben, amikor világossá vált, hogy a testtel, mozgással, gyógyítással szeretnél foglalkozni?

Nálam ez nem olyan egyszerűen történt. Eredetileg a Gyógyszerészetire szerettem volna menni, csak ez az elhatározás nagyon későn érett meg bennem és már nem tudtam felkészülni az ehhez szükséges emelt biológiára. Így a terv az volt, hogy egy egészségügyi szakra jelentkeztem, mellette megcsinálom az emelt biológiát, és átjelentkezem a Gyógyszerészeti Egyetemre. Maga a gyógytorna eléggé adott volt a személyiségemhez, hiszen a sport mindig is közel állt hozzám, valamint az egészségügyi terület adott volt, így emellett döntöttem. Első évben elvégeztem az emelt biológia érettségit, aztán jött egy érdekes fordulat, mert a főiskolán szembe kerültem a gyógyszertannal, amiről elég hamar kiderült, hogy nem áll hozzám közel. Megcsináltam az emelt érettségit, de nem adtam be a jelentkezésem a Gyógyszerészeti Egyetemre és első év második szemeszterében, ahogy elkezdődtek a “szakmaibb” tantárgyak, megszerettem a gyógytornász szakot így végül maradtam. Számomra mindig is egyértélmű volt, hogy segíteni szeretnék az embereknek és az is egyértelmű volt, hogy ez valamilyen egészségügyi területen lesz. Ahogy elkezdődtek a nagy gyakorlatok, bele láttunk igazán a szakmába, hogy szinte minden területen segíteni tudunk, akkor már tudatosult bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

A gyógytorna mellett manuálterapeutaként és nyirokterapeutaként is dolgozol. Mi a különbség az egyes kezelések között? Milyen élethelyzetekkel, problémákkal fordulnak hozzád leggyakrabban? És te mit látsz a háttérben – mi az, amit sokszor nem veszünk észre a test tüneteiben?

Úgy gondolom, hogy a szakmában nagyon fontos a továbbképzés. Egyrészt folyamatosan fejlődik a tudomány, másrészt szélesebb körben tudok pácienseket fogadni. A manuálterápiát egy kétéves képzés keretein belül sajátítottam el. Itt főleg mozgásszervrendszeri panaszoknál tudok hatékonyan segíteni. Tökéletesen be tudom csatolni a terápiába a jelenlegi munkahelyem, mely egy egészséges gerinc kialakítására fókuszáló központ. A manuális terápia az izületi működés helyreállítására irányuló műfogások rendszere, amelynek során a kezelő mechanikus energiát alkalmaz. A manuális gyógymódnál a kezelés menetét és a kezelési technikát az aktuális tüneti diagnózis határozza meg, a diagnosztikánál pedig igen nagy jelentősége van a mozgásszervi funkcióanalízisnek.

Ezzel szemben, amikor nyirok problémával keresnek fel, ott az alsó lábszár, esetleg kar/ karok, vagy egyéb testtáj ödémás dagadásával kereshetnek fel. Ennek hátterét az anamnézis során szoktuk kideríteni. Gyakran a családi halmozódás, a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség vagy esetleg egy daganatos elváltozás állhat a hátterében. Ebben az esetben célzottan nyirok drainage-t, mozgás programot, illetve kompressziós kezelést kap a páciens. A háttérben, amit nem veszünk észre, talán két dolgot tudnék említeni. Az egyik, hogy nagyon sokáig nem foglalkozunk a panasszal. Hónapokat képesek az emberek rálegyinteni: majd elmúlik a fájdalom, majd kipihenem. A másik, hogy nem jutnak megfelelő helyre, vagy megfelelő időben az adott panaszukkal/ problémájukkal szakemberhez. 

Volt időszak az életedben, amikor egészen mással foglalkoztál? Milyen út vezetett oda, hogy ma ezt a munkát végzed – vállalkozóként, önállóan?

Biztos sokan mondanának hasonlót, de nálam elég rögös út volt. Jelenleg is egy csodának élem meg a jelenlegi munkahelyem, illetve azt a csapatot, aminek a részese lehetek. A Covid járvány alatt, bár teljesen véletlen alakult így, de kint dolgoztam Dublinban egy idősotthonban. Az az időszak szerintem mindenki életében elég meghatározó volt, több szempontból is. Idősgondozóként tevékenykedtem egy magánintézményben, nagyon szerettem, sokat tanultam, de nagyon hiányzott a szakmai fejlődés. Úgy éreztem, hogy megrekedem, így a hazaköltözés mellett döntöttem és amint hazaértem, elkezdtem képzésekre járni – többek között ekkoriban kezdtem a manuálterápiát -, illetve alkalmazotti státuszban dolgoztam. Mindig is hittem a fejlődésben és hosszas fontolgatás után úgy döntöttem, hogy előrelépni csak vállalkozóként tudok majd és a jelenlegi munkahelyem erre tökéletes alapként is szolgált.

Vállalkozóként milyen kihívásokkal szembesültél az évek során? Könnyen ment az útépítés, vagy voltak elakadások, visszafordulások is?

Nagyon izgatottam és félve vágtam bele. Nagyon rögös út volt, főleg az első 3 hónap. De nagyon szerencsésnek mondhatom magam és sokat köszönhetek Almásy Csilla munkásságának és támogatásának. Kemény fél év alatt, teljes óraszámmal tudom már vinni a vállalkozásom. Viszont szerintem minden vállalkozó életében megvan az az érzés, hogy mi történik, ha nem úgy sikerül? Mi van, ha nem lesznek páciensek? Sokszor voltam azért fent- és lent érzések kavalkádjában. Nem mindig könnyű, de igyekszem magam a határaimon belül vezetni, irányítani.

A segítő szakmák gyakran adnak sokat – de el is vehetnek, ha az ember nem figyel magára. Neked mi segít abban, hogy ne csak másokat, hanem magadat is támogasd?

Ez egy nagyon fontos téma szerintem, amivel sokkal többet kellene foglalkoznunk. Természetesen én is beleestem főleg az elején. Mindenkin is segíteni akarunk, akár megoldani is helyettük a problémákat, de ez nem mindig ilyen egyszerű. Volt már, hogy elkapott egy kiégési hullám. Pont egy továbbképzésen voltam, beszélgettem egy kolléganővel, aki tapasztaltabb volt már. Az ő szavai segítettek. A titok, hogy keményen meg kell húzni a határainkat. Nekem nagy segítség azóta is, hogy mindent dokumentálok, mert sajnos az emberek azonnal akarnak mindent, az apró javulásokat észre sem veszik, így akár meg is tudom nekik mutatni, hogy igenis ezek lehet, hogy apró, de nagy változások a javulás felé. És mi sem vagyunk csodatévők, valamihez idő kell. Továbbá abban is hiszek, hogy ha “ÉN” rendben vagyok, akkor sokkal nagyobb erővel és energiával tudok segíteni. Muszáj rendben lennem fizikailag és mentálisan is, hiszen ez a terület a rehabilitációról szól, itt sokan akár nagy fájdalmakkal, elkeseredetten is jöhetnek.

Van olyan visszajelzés, eset, vagy gyógyulás-történet, ami különösen mélyen megérintett, és máig veled maradt?

Igen, szerencsére több is van. Nagyon meg tud érinteni, hogy mennyire hálásak tudnak lenni az emberek és örülök, hogy a javulásokban részt vehetek, pedig volt olyan eset, ahol el kellett nyerni a bizalmát. Ezeket az üzeneteket lefotózva a mai napig őrzöm.

Mi az a része a munkádnak, amit a legjobban szeretsz? Van olyan pillanat, amiért újra és újra érdemes csinálni?

Amikor úgy jönnek vissza, hogy jobban vannak. Nem mindig egyszerű, mert olyan sincs, hogy ez azonnal megtörténik. De ezek a pillanatok, amikor viccesen úgy köszönünk el, hogy reméljük jó sokáig nem találkozunk. 

Mennyire nehéz ma egészségtudatosnak lenni? Mit tapasztalsz, milyen tévhitek vagy hibás beidegződések akadályozzák az embereket a valódi gyógyulásban?

Ez egy nehéz kérdés. Szerintem egyszerű dolgunk lenne. Az internet elterjedése óta sok információ birtokába juthatunk, az alapokat szinte mindenki tudja: egészséges táplálkozás, megfelelő mozgás, stresszmentes élet, jó alvás minőség, jó psziché. Ahol ez elveszik, az talán a megvalósítás. Számtalan akadályozó tényező van, amikkel meg kell küzdeni. Drága minőségi élelmiszerek, stresszes élet, munkahely, nem találnak időt az emberek a mozgásra, túlhajszoltak, fáradtak és még sorolhatnám. A legnagyobb buktató talán a mai világban, hogy az egyén sosem helyezi magát első helyre. Ha család van, akkor az az első, a munkahelyen a munka az első, én helyettem a gyerek, a férj/feleség az első. Sokszor csodálkozom, hogy hónapokat, éveket töltenek el az emberek fájdalommal és ráfogják, hogy megszokták. Tényleg van, aki a végsőkig elhúzza.

Mennyire nehéz ma egészségtudatosnak lenni? Mit tapasztalsz, milyen tévhitek vagy hibás beidegződések akadályozzák az embereket a valódi gyógyulásban?

Kicsit olyan, mint egy hullámvasút. Tele van örömmel, de mentálisan is nagy teher. Folyamatos koncentrációt, empátiát igényel, ötvözi a segítő szándékot és a felelősséget. Mégis feltöltő az a sok hála, amit kapni szoktam.

Lénárt Eszter – TripleX központ